Something Must Break Now
“Something must break now, this life isn’t mine
Something must break now, wait for the time,
Something must break…”
Network
Abba a nonszensz helyzetbe kerültem, hogy hálózat jelleggel szeretném ezt a blogot közösségivé tenni, ha bátor akarok lenni: fejleszteni. Nonszensz, mivel a “társaság”-nak, (az általam ismert emberek halmaza) még a valóságban is nagyon kevés mindenki által osztott találkozási pontja van. Ha van egyáltalán. Tulajdonképpen tipikus társadalmi vetület kicsiben, ahol mindenki a saját dolga után jár, és az útját nem feltétlenül szereti keresztezni másokéval, valószínűleg azért, mert meggyőződése, hogy az általa igazságnak érzett elképzelése a világról az egy és igaz út. Persze lehet hogy óriási tévedésben vagyok. Kora gyerekkorom óta próbálok rájönni, vajon tényleg hiányzik-e a világból a barátság, mint olyan, vagy csupán nekem nincs szerencsém. Ha reményt akarok adni magamnak, azt mondom, kevés a tapasztalatom, a barátság lehetősége máris nincs kizárva. De hagyjuk most a mélyszántást.
Szóval hálózat. Nos, miután kikerültük a valódi kapcsolat szükségességét, hol is lehetne jobban mindenki egyszerre önmaga, ugyanakkor egy társaság tagja, mint az interneten. Társaság, amit sem alapszabályzat, sem vallási hovatartozás, sem semmi hasonló nem tart össze, csak a kíváncsiság, és ami szerintem fontos lenne: a gyermekkorból megmaradt őszinte és ártatlan vágy, hogy örömet szerezzünk másoknak, és némi remény, hogy a világot nem csak pusztítani lehet. Ennek lehetőségét pedig az alkotó ember hordozza, azon szerencsések, akik számára a teremtés gesztusa magától értetődik. Valahol itt lépnénk be a “játékba” “mi”, akik a figyelmet szeretnénk felhívni rájuk, lehetőséget adva magunknak és az érdeklődőknek, hogy az alkotói folyamat végső fázisát, a befogadás mozzanatát próbáljuk átélni, átadni vele a mámort, melyben szerencsés esetben feloldódunk magunk is, bevonni mindenkit, aki önmagát átadni képes, metafizikai aranyfüsttel borítani a fel-(avagy meg-)szabadult tudatot.
Kissé emelkedettre sikerült, de szeretném hangsúlyozni a különbséget a szimpla kritika, és az értő, értelmező szemlélődés, megfigyelés között, ami a befogadást élménnyé teheti, ha megfelelő tárgyat választottunk.
De nem szeretném csupán a művészetre korlátozni a vizsgálódást. A tudomány, technológia fejlődése szintén jogosan igényli az odafigyelést és igen hasznos lehet a tájékozottság ezen a téren is. És itt újra remek eszköz lehet az internet, mint tudjuk. Persze bizonyos szintű tudás elengedhetetlen, hogy a sok szemét közül kimazsolázzuk a gyöngyszemeket.
Végül pedig, ha már internet, külön figyelmet szentelnék a magam részéről a web helyzetéről, a lehetséges jövő útjait fürkészni, megismertetni egymással technológia és design fejlődési irányait, amit fontosnak érzek bemutatni, hogy a hasznos dolgokat használjuk, már csak azért ishiszen a sokak által szeretett hivatkozást, a “nincs rá időm”-et ritkábban kelljen hallanom.
Technikailag leginkább rendezett blogokként képzelem, de ez egyelőre nem érdekes. /Itt a WordPressen, és van egy ELGGspaces nevű hálózatépítő site. De minden megoldás érdekel.(-ne)/
Most pedig publish, mielőtt a gépem lefagy.
Minden jót!
Gábor




Akkor most nyitottál nekünk egy jó kis kocsmát, ahol egy sör mellett eldumálgathatunk mindenféléről?
Nem teljesen vilagos szamomra, hogy mire gondolsz…
Levi! Ne keseríts el!
….és én sem találtam el mire gondoltál? Vagy ismeretlenek nem jöhetnek?
Nem értem mit nem értetek…Kulturális, tudományos, lényeg, hogy szellem termékek, produkciók, alkotások bemutatása a legszemélyesebb módon, nem tudományosan - amire kb. gondoltam. Talán az ismeretterjesztő jelző is illik rá. Régebben már pedzettem a blogtéren is. Talán nem is egyszer… Ahogy a web maga is működik, csak azt próbáljuk kikerülni, hogy félrevezessük az olvasót. És szerintem az is világosan kivehető a szövegből, hogy nem kell, hogy személyesen ismerjük egymást. Bárki jöhet, aki kulturáltan képes megfogalmazni a mondandóját, kedves Csebleböbli. Hát nagyjából ennyi lenne. Konkrét tervek nem léteznek, mivel először is tartalom kell. a forma ráér utána. A lényeg hogy írjatok, küldjétek el nekem /az ötleteket is szívesen látom /, és ha beindul vmi, előbb-utóbb úgyis kialakul az arculat. Lényeg az lenne, hogy sokszínű legyen és élő, legjobb lenne ha globális New Yorktól - Tokióig terjedne a hatókör, de hát most hagyjuk az álmokat. Ha még mindig nem világos, hogy mit is szeretnék nagyjából, akkor Dunának megyek tényleg. Na. Mindegy. Kérdezzetek nyugodtan. Hajrá!
Gábor
akkor tulajdonképpen én már az elején értettem, mire gondolsz, csak a magam alpári módján kocsmához hasonlítottam, és akkor ezzel el is árultam a problémámat, nem tudnék úgy írni, olyan jól, ahogy Te, viszont témám lenne…
Örülök. A stilisztikai problémát /ha akad egyáltalán…/ pedig megoldom én, azzal ne törődj. Lényeg, hogy mindkettőnk számára elfogadható és vállalható legyen az elkészült írás. Szóval: Rajta!!!
üdv!
G.
No, igy mar joval ertheto(bb). Tudod, egykori ujsagirokent ugy hiszem, a kozerthetoseg egyik alapfeltetele a mondanivalonk tiszta megfogalmazasa. Mondandonk elejen vagy vegen, edesmindegy, de ott legyen… a miert, a hogyan, a mennyi, mikor egyszoval a tobbi enelkul a semmiben lebeg. :p
Kicsit csusztam a valasszal, igen. Vendegek, munkas hetkoznapok, miegymas, nem volt kiut…