Az ifjú a halál országában II.
II. 1.
Bentről kifelé fúrta a Teremtő
a test nyílásait, s kifelé nézünk.
Fordítsd befelé pillantásod: ott van
az Önvaló. Önmagadban találod.
Külső örömet hajszolnak a balgák,
s a Halál kitárt hálójába hullnak.
A bölcsek tudják, mi a halhatatlan,
s nem keresnek múlóban maradandót.
A hangot és az érintést, az alakot, az ízt, szagot,
mind Ez által ismerjük fel; rajta kívül mi volna más?
Igen, Ez az!
Ez által különböztetünk meg ébrenlétet és álmot.
A mindenütt jelenlévő Önvalót látja itt a bölcs.
Ki önmagában érzékli az érzékelő Önvalót,
urát jövőnek és múltnak, többé nem retteg semmitől.
Igen, Ez az!
Előbb született, mint a hő; előbb született, mint a víz.
A dolgok mélyén rejtőzik, a lényekben nyilvánul meg.
Igen, Ez az!
A lélegzettel születő Aditi, az isten-szülő,
a dolgok mélyén rejtőzik, a lényekben világra jön.
Igen, Ez az!
A tűzifában elrejtőzködő,
az élőkben, mint méhben a magzat, megbúvó,
az ébredők oltárán reggelenként
az áldozathoz fellobbanó Tűz -
Igen, Ez az!
Ebből kel fel a Nap reggel, ebben áldozik este le.
Ezen állnak az istenek, ezen nem léphet senki túl.
Igen, Ez az!
Ami itt van, az van ott is; ami ott van, itt is az van.
Halálból halálba zuhan, ki különbséget látni vél.
Azt kell felismerned, hogy nincs különbség a dolgok között.
Halálból halálba jut az, ki különbséget látni vél.
A hüvelyk nagyságú lélek énünk közepén lakozik,
ura jövőnek és múltnak; tudd ezt, s ne rettegj semmitől.
A hüvelyk nagyságú lélek mint füst nélküli láng ragyog,
ura jövőnek és múltnak, ma és holnap is ugyanaz.
Igen, Ez az!
Ahogy a záporok vize a hegyek lejtőin rohan,
a jelenségek után fut, ki azt hiszi: különbözők.
Mint tiszta vízbe öntött víz ott változatlan elvegyül,
az igaz-látó bölcs Énje az Önvalóban elmerül.
II. 2.
A nem-születő Önvaló tizenegy kapujú vára
a test. E fölött légy úrrá, s mikor elhúnysz, megszabadulsz.
Igen, Ez az!
A vízen lebegő hattyú, Nap az égen,
pap az oltárnál, házadba belépő vendég,
ott van az emberben, a törvényben, a térben, a légben,
születik vízből, földből, az igazságból, a hegyekből.
A légzetet beszívatja, utána kilehellteti,
ott ül középen törpeként. Minden isten őt tiszteli.
Ha ez az élők testében tartózkodó felszabadul,
és a testből eltávozik, utána mi marad? Semmi!
Igen, Ez az!
Nem a be- és kilélegzés adja az élők életét:
ami a légzést indítja, a halandót az élteti.
Figyelj! Előtted feltárom az örök brahman lényegét,
s azt is, hogy mi lesz énedből, ha a halál elérkezik.
Anyaméhbe jutnak sokan, hogy újra testet öltsenek,
más lelkek fákba költöznek, ahogy megszabták tetteik.
A lélek az, ami virraszt, míg álomba merül a test,
s a sokféle kívánságot alakba Ez öltözteti.
Ez a legtisztább, ez brahman, ez halhatatlan, így mondják.
Minden teremtményt ez tart fenn, ezen nem léphet senki túl.
Igen, Ez az!
Ahogy a tűz egy, s valamennyi testet
áthatva, annak az alakját ölti,
egy minden élő lényege, bár felölti
annak alakját – benne van, és kívül.
Ahogy a szél egy, s valamennyi testet
áthatva, annak az alakját ölti,
egy minden élő lényege, bár felölti
annak alakját – benne van, és kívül.
Ahogy a Napon, az egész világ szemén,
nem hagy foltot a többi szem hibája,
egy minden élő belső lényege, s nem hagy
foltot rajta a külvilág hibája.
Az Önvaló, minden lény belső lénye,
megsokszorozza egyetlen alakját.
A bölcsek ráismernek önmagukban,
s örökös üdvöt élveznek, de más nem.
- “Ez az” – e legfőbb bölcsesség szavakkal ki nem fejthető
Hogy ismerhetem meg mégis? Fénylik-e, vagy visszfénye van?
- Nem fénylik ott Nap, sem a Hold világa,
villám se villan, a tüzek sem égnek.
Az fénylik ott csak a saját fényében,
annak visszfénye az egész Mindenség.
Válasz